Összeszoktatás
Első és legfontosabb szabály - A KARANTÉN
Amikor új jövevény érkezik a házhoz, első számú szabály, hogy bármilyen ellenőrzött körülmények közül jött is tünetmentesen a patkány, az esetlegesen jelen lévő, a stressz által indukált betegségek lehetséges megjelenése miatt KÉT HÉTIG a többi állattól KÜLÖN tartjuk, úgy, hogy köztük közvetett kontaktus SE legyen. A karantént SZIGORÚAN kell venni! Részei: A patkányok külön ketrecben vannak, lehetőleg külön légtérben/szobában. A két ketrec lakóit nem simogatjuk, babusgatjuk felváltva, közöttük alaposan kezet mosunk, akár pólót is cserélünk! Nem mutatjuk be egymásnak "csak két másodpercig" " csak rácson keresztül" a kedvenceinket, mert ezzel a karantén tulajdonképpen semmis lesz!
Amennyiben a karantén időszakában az új patkány betegség jeleit mutatja, csak őt kell kezeltetned, és nem az egész csapatot, ezért nagyon fontos, hogy komolyan vedd a karantént!
A karantén után
Patkányokat összeszoktatni legtöbbször nem egyszerű feladat. Általában a fiatal jövevényeket jobban elfogadják a nagyok. A nőstények sok esetben barátságosabbak lehetnek, de ez sem általános. Az ivaros hímeknél az agresszió akár komoly is lehet, amikor egy összeszokott, hierarchikus rendszerbe új csapattagot szeretnénk integrálni.
A patkányok territoriális állatok, így a saját területüket (azaz ketrecüket) védeni fogják az ismeretlen újonctól! Semmiképpen ne tegyük be az új patkányt azonnal a régi csapat ketrecébe!
Az ismerkedés kezdete az ikerketrecezés. Ennek során a patkányok ketreceit egymáshoz közel helyezzük, hogy szokják egymás szagát. Ennek során cserélgethetjük a két ketrec berendezését, függőágyakat, rongyokat, amin a másik csapat szaga van. Az újdonságra többféle reakciót is tapasztalhatunk - általában kíváncsiak, sokat szaglásznak a másik ketrec felé, akár át is próbálnak nyúlni, de barátságtalanul is fogadhatják egymást - ilyenkor a patkány felfújja magát, "füffög", harapni próbál. Idővel ezek a reakciók csillapodnak, és elfogadják egymást.
Ha a patkányaink rácson keresztül nem bántják egymást, akkor akár a jöjevény kisebb ketrecét a nagyobb ketrecbe is betehetjük, hogy intenzívebb legyen a jelenléte. Másrészt a kiengedésüket feltálva oldjuk meg, ilyenkor is csak egy rács választja már el őket.
Ha a patkányaink rácson keresztül nem bántják egymást, akkor akár a jöjevény kisebb ketrecét a nagyobb ketrecbe is betehetjük, hogy intenzívebb legyen a jelenléte. Másrészt a kiengedésüket feltálva oldjuk meg, ilyenkor is csak egy rács választja már el őket.
A szabadon való találkozás feltétlenül a felügyeleted mellett történjen, lehetőleg mindegyik patkány számára ismeretlen terepen (ismeretlen helyiség, fürdőkád). Így nem lesz territoreális probléma, és az új környezet is lefoglalja őket. Közös fincsiztetés, esetleg közös fürdetés vagy hordozóban sétáltatás is meg szokta tenni a hatását.
Jobb esetben a patkányaink érdeklődőek egymás felé, néhány hangosabb csippanáson és dominancia-kifejező verekedésen kívül barátságosan viselkednek egymással. Ilyenkor néhány közös kiengedés után az újoncot már egy ketrecbe tehetjük a csapattal. FONTOS, hogy az egybeköltözés előtt a ketrecet és a berendezését mossuk el, hogy új, szagmentes környezetben legyenek, és az új csapatszag ki tudjon alakulni!
Ha a patkányaink barátságtalanok egymással, agresszív viselkedést is tapasztalhatunk - a felborzolt szőr, füffögés ennek a jele, ilyenkor komoly verekedés is történhet, amelynek sérülés is lehet a vége. Ez a viselkedés idővel csillapodhat, esetleg a különféle összeszoktatási módszerek (például közös stressz - közös fürdetés, és utána egymás tisztogatása) közelebb hozhatják egymáshoz a patkányainkat.
Ivaros hím patkányok esetében az ivartalanítás jelentősen javíthat a helyzeten!
Szélsőséges esetben a patkányaink annyira antipatikusak lehetnek egymás számára, hogy az öszeszoktatásuk kilátástalanná válik - ilyenkor maradnak a külön ketrecek, és érdemes társat keresnünk az egyedül maradó patkányunk számára.
A lényeg, hogy ne adjuk fel, legyünk kitartóak, és ne sürgessük őket! Az összeszoktatás akár egy hónapunkba is kerülhet, és ne feledjük, hogy a kis mitugrászt nem ők kérték...:)
Ivaros hím patkányok esetében az ivartalanítás jelentősen javíthat a helyzeten!
Szélsőséges esetben a patkányaink annyira antipatikusak lehetnek egymás számára, hogy az öszeszoktatásuk kilátástalanná válik - ilyenkor maradnak a külön ketrecek, és érdemes társat keresnünk az egyedül maradó patkányunk számára.
A lényeg, hogy ne adjuk fel, legyünk kitartóak, és ne sürgessük őket! Az összeszoktatás akár egy hónapunkba is kerülhet, és ne feledjük, hogy a kis mitugrászt nem ők kérték...:)
Mi a helyzet a kopaszokkal?
A kopasz patkányokról az a tapasztalat, hogy jóval nehezebb őket, főleg szőrös társak közé, beszoktatni. Van egy úgynevezett "kisebbségi komplexusuk", ami miatt a természetükből adódóan nehézfejűek, kevésbé barátságosak társaikkal. A szőrösek nem tudják, hogyan kell a kopasszal bánni, tisztogatni őt, és fordítva, így akár fájdalmat is okozhatnak egymásnak. A kopaszok a dominanciaharcok esetén is könnyebben sérülhetnek, így az ő beszoktatásukkor fokozottan kell ügyelni az esetleges sérülésekre.
Az ideális csapat
Az ideális patkánycsapat nem egynemű. Egy ivartalanított hím és több nőstény alkot leginkább funkcionáló, harmonikus csapatot. Az egynemű csapatok is működőképesek természetesen, a nőstények kijönnek egymással (az ivartalanított hím jelenléte a nőstények közt folyó dominancia harcokat csillapítja), az ivartalanított hímek is kedvelhetik egymást. Egy ivaros hímekből álló csapat is működhet, de itt sok lehet a belső feszültség, amire oda kell figyelni.